-Micsoda? nem megyek sehova!
Ekkor belépett Nataniel.
-Hova nem akarsz menni?
-Anya felhívott, hogy még hajnalban induljak haza, mert baj van. De nem mondta mi.
-Micsoda?
-Igen.Nyáron így már vissza se jöhetek.Felmegyek a szobámba összepakolom a cuccaim.
-Megyek veled!
-Hova, szobámba?!Minek?
-Nem! Vissza Californiába!
-Hahaha! Nagyon vicces vagy! Hogyan szerzel repjegyet?
-Onnan, hogy anyukád felhívott és mondta, hogy kisérjelek el nehogy történjen valami!
-Okéé.. *csodálkoztam, de örültem is,lesz egy társaságom az úton.
*Aznap este elbúcsúztam minden ismerősömtől Buenos Airesben.Hajnalban Nataniel ébresztett.Bejött a szobmámba és ezt súgta a fülembe:
-Jó reggelt! Hétfő van!
*Bevallom nagyon lágy hangja van.Ez teccik benne. :)
20perc alatt elkészültem.Alice csomagolt útravalot is.Kedves volt tőle!Bella csinált nekem egy rajzot.
-Emlékszel rá Kristeen?
-Persze!
*7éve készült a kép.Mikor meglógtunk a játszótérről egy macska miatt.Nataniel a kukák mögé bekergette szegény atán rátalált a többi macskára.Persze a kuka iszonyatosan büdös volt így Nataniel is az lett.Hazáig 3 méterrel mögötte mentünk Bellával :v
-Akkor induljunk! -szólt közbe apa.
Alicék kikisértek a repülőig.Amikor bejelentették,hogy fel lehet szállni akkor Bella megölelt.Éreztem,hogy hiányozni fogok neki és nagyon szeret. Hát felszáltunk.Első osztályon utazunk.
Egy óra mulva a gép elkezdett lefelé zuhanni.Megrémültünk.Nem hozhattunk fel az első osztályra telefon így még szólni sem tudtam apának, hogy baj van.Minden elsötétedett körülöttem.Borzalmas volt!
Mikor felébredtem 'világomról nem tudtam". Egy hang szót hozzám.
-Kristeen!...Kristeen!
-Nataniel?! Hol vagy Nataniel?
-Nataniel......
-Hol van?
*Észbekaptam és megláttam apáékat.
-Nataniel nincs most itt.
-Apa, hol vagyok?Mi történt?
-Lezuhant a repülőgép.A pilóta elaludt.
-Te pedig az intenzíven vagy! -szólt nekem Ailce.
-Oké,de hol van Nataniel?
Ekkor belépett Leigh és Bella.Leigh virágot hozott Bella pedig csak nézett engem könnyes szemmel.Nem bírt szólni annyira sírt.
Azán egy ismeretlen fúi lépett oda hozzám.
-Szia Kristeen.A nevem Alexy.Én leszek a te pszihológusod.
*Szuper.Nem vagyik gyogós.Csak balesetet szenvedtem.Nem agykárosodást. -.-
Egy hétig bent kellett marandom a kórházba megfigyelésre.Annyira lefoglalt a sok látogató és, hogy Bella éjjel-nappal ott viírított mellettem,hogy nem is gondoltam Natanielre akiről semmit sem tudok a baleset óta.
Mikor apa hazavitt vasárnap a kórházból anya már a nappaliban várt.És szerencsémre Nataniel is ott volt.
-Drágám! Annyira aggódtam!Jól vagy? Nem lett semmi bajod?Fájj valamid?Nincs lázad? *blablabla..*
-Nyugi anya minden rendben...Nataniel! Mi történt veled? *leültem Nataniel mellé aki talpig gipszbe volt.Na jó nem pont talpig ne a lába és a keze gipszben volt.
-Tudod mikor lezuhant a gép egy mezőn landoltunk.Szerencsém volt engem nem ért annyira nagy baleset. Mikor észbe kaptam kiszedtelek téged és a gépből hivtam a mentőket.Helikopterrel bevittek mindet és a többi túlélőt a kórházba.
-Ohh...Értem. :((
-De anya! Mi volt az a nagybaj?